A zene feltöltő ereje – meglepetéssel

Életemben mindig is fontos szerepet játszott a zene. Bár hangszeren sajnos (még) nem igazán játszom, már gyerekként is a rádióból szóló zenékre tanultam, táncoltam a szobám zárt ajtaja mögött és aludtam el rájuk este az esti mesék helyett.

A zene szeretete tovább fokozódott bennem, amikor tini koromtól elkezdtem hobbi szinten táncolni tanulni: immár a fizikai mozgás endorfinjai is kitörölhetetlen pozitív kapcsolatot alakítottak ki az agyamban. Így a mai napig azonnal mozdul a lábam, a fejem, a testem egy táncba hívó dallam felcsendülésekor a környezetemben.

Eltartott egy darabig, amíg hosszú és kitartó gyakorlással a bulik és tánc tanfolyamok folyamán eljutottam addig, hogy már nem érdekel ki mit gondol a táncomról – nekem jól esik, és csinálom, amikor tehetem. Mivel manapság bulikra ritkán jutok el, így a lehetőséget főleg én teremtem meg magamnak. A gyerekek érkezése előtt ezt leginkább otthon, egyedül, hangosan dübörgő zene segítségével, a lakást keresztül-kasul ugrálva tettem meg. Alkalmanként előfordult, hogy romantikusabb pillanatunkban sikerült elkapnom a férjemet egy csendesebb nagyszobai zoknis lassúzásra.

A gyerekek érkezése azonban új színt hozott eme kedvelt tevékenységembe – ők tökéletesen nyitott és befogadó közönség lettek az otthoni közös táncos bulikhoz. A gyerekdalok dominanciáján túl azért gondoskodunk egyéb irányú zenei nevelésükről is, így a Kolompos Együttes és Gryllus Vilmos dalai mellett, a gyerekek együtt éneklik és táncolják (km… ugrálják?!… nehéz szót találni erre a mozgásformára…) végig a mi ifjúságunk és jelenünk kedvelt pop, rock és egyéb stílusú slágereit. Van valami felemelő és magával ragadó abban, ahogy az önfeledt átélésükkel merülnek el a pillanatban és engedik át magukat az élménynek. Jó érzés ennek részese lenni, együtt bolondozni és szép emlékeket gyártani.

Ráadásul, mindez többször újabb közös nevetésekhez vezetett, amikor napokkal később el-elkezdték énekelni az ovis gyerekeink csak úgy a játékuk közben, hogy „Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm…” (clue: Takáts Tamás) vagy hogy „Csóró gyerek vagyok délelőtt…” (clue: Koccintós c. dal). Azért hálás vagyok érte, hogy a gyermeki ártatlanságuk még nem bonyolódott a szövegek irodalmi elemzésébe… 😉

És persze mindezek mellett ott vannak még az egyéb zenehallgatási (és olykor táncolási) lehetőségek is, pl. zuhanyzáskor, munka közben, főzés során vagy utazás ideje alatt. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, bárhol-bármikor be lehet vetni egy kis hangulatfokozót…  Ehhez sokat segít nekem, hogy van már egy kedvenc dal gyűjteményem (Youtube playlistem), amiből bármikor villámgyorsan meg tudom találni a hangulatomhoz leginkább illő dalt, vagy csak berakom random lejátszásra – így tuti mindig megvan az öröm, hogy olyan zenét játszik, amit szeretek.

Nagy kedvenceim azok a dalok, melyeknek már a szövege is pozitív üzenetekkel vannak teli, így a rossz kedvemet könnyebb elengedni, és énekelve, dúdolva, táncolva erőt meríteni. Ezeket össze is gyűjtöttem egy csokorba, hátha Ti is találtok benne olyat, ami megszólít és segít továbblépni az akadályokon. Figyelmeztetés: sokféle zenei stílus képviselteti magát benne.

A MosolyBlog kifejezetten Nőknek válogatott, pozitív, megerősítő zenék playlist-et itt találjátok: https://www.youtube.com/playlist?list=PLW9WO7mrzU9FSBVfvom05zzkA5Zak80gC

Nektek mi a kedvenc felpörgető dalotok? Milyen tevékenység közben szerettek leginkább zenét hallgatni? Írjátok meg hozzászólásban!

Share on Facebook

Tweet

Follow us