„Mi lett volna, ha…?”
„Lehetett volna jobb, ha akkor másképp döntök?”
„Most vajon milyen lenne az életem, ha akkor nem ezt választom?”
Bevallom őszintén, ezek a kérdések többször felmerültek bennem az elmúlt évek folyamán, és igazából a férjemben is, így a beszélgetéseinkben is elő szoktak jönni. Sajnos nem túl hasznos időtöltés ezeken agyalni, túl sok energiát emésztenek fel, és valódi hasznuk nincs sok, hiszen megoldást ritkán adnak, mégis van bennük valami, ami nehezen ereszt, és egy-egy bizonytalanabb időszakomban újra felbukkannak.
Talán éppen ezért is volt rám nagy hatással Matt Haig regénye az Éjfél könyvtár. Az alaptörténet nagyon egyszerű: van egy elég rossz passzban lévő harmincas lány, Nora, aki kilátástalan lelkiállapotában egyik este bekerül az Éjfél könyvtárba, ahol minden egyes könyv az élete egy másik lehetséges menetét mutatja be. Noranak lehetősége van kipróbálni ezeket az alternatív valóságokat, és átélni, hogy milyen lett volna, ha az élete egyes döntési pontjainál másképp alakulnak a dolgok.
A könyv kezdeti alaphangulata közel sem tekinthető rózsásnak, emiatt többen elriadhatnak tőle az első fejezetek után, de szerintem megéri végig kitartani: az üzenete szerintem nagyon fontos, és nem csak azoknak, akik depresszióban szenvednek. Minden nap hoznunk kell döntéseket, amelyekkel egyik kapu kinyílik, míg egy másik bezárul. Ahogy haladunk az életben egyre több kapu zárul be mögöttünk, és ezen elmúlt lehetőségek súlya könnyen rátelepedhet az emberre.
„Ám a valódi baj nem a nem élt életeken való bánkódás. Hanem a bánkódás maga. A bánkódásba sorvadunk-hervadunk bele, emiatt érezzük úgy, hogy mások és önmagunk legnagyobb ellenségei vagyunk.” (részlet a könyvből)
Az ilyen múlton bánkódás feloldásában és elengedésében segíthet ez a könyv. A maga olvasmányos stílusával, és gyorsan pörgő cselekményével könnyed formában vezet minket végig, szinte észrevétlenül az úton, egy közös gondolkodáson, elmélkedésen, hogy van-e értelme a „Mi lett volna, ha…?” kérdéseknek. A könyv vége nem hordoz nagy meglepetést, és az élet nagy kérdéseiről filozofálás is többször hathat szájbarágósnak, mégis kereknek látom a történetet, és olvasását terápiás hatásúnak.
Engem jókor talált meg, és sokat tanultam belőle: bátrabban állok a döntéseim elé, és kevésbé merengek a múlton. A férjem is hasonlóan járt, miután beadta a derekát az unszolásomnak, hogy olvassa el a könyvet. Azóta a beszélgetéseinkből kezd kikopni a múlt elszalasztott lehetőségein rágódás, és sokkal inkább fókuszálunk a tanulságokra, a jelen pillanatra és az előttünk álló lehetőségekre.
Bízom benne, hogy kedvet kaptál egy kis olvasáshoz, és megosztod velem a véleményedet a könyvről.
Addig is, ha van olyan könyv, amit Te is szívesen ajánlanál, mert megfogott az üzenete, akkor kérlek írd meg a cikk alá hozzászólásban.
húúú… szerintem is ez egy agyon-nagyon jó könyv! Érdemes megvenni – hiszen az elolvasása is igen gyorsan, könnyedén megy. Ahogy írtad, Andi: olvasmányos, pörgős cselekmény, könnyed stílus. Számomra hatalmas nagy tanúlságokkal, mint például: a gyerekkorban végzett tevékenységek nem véletlenek. Életünk meghatározó útjaivá válhatnak, születéskor hozott tehetségünk alapköveit jelentik. Érdemes erre szülőként is figyelni – gyermekeinket a tehetségüknek megfelelő úton tartani.
Két könyvet én is szívesen ajánlanék:
Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak
Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak – az első könyv folytatása
Mindkét könyv olyan értékeket fedeztet fel velünk, mint a kölcsönös elfogadás, az ítélet nélküli odafordulás, a határok nélküli nyitottság és az őszinte kíváncsiság teremtő ereje.